Származási hely: Magyarország

Átlagos tápérték 100 g termékben

Energia 688 Kcal / 2837 Kj

Zsír 65,1 g

Amelyből telített zsírsavak 7,6 g

Szénhidrát 6,04 g

Amelyből cukrok 3,4 g

Fehérje 15,2 g

Só 0,09 g

Legértékesebb gyümölcseink egyike a dió, a termése legfontosabb része a dióbél, de a héját is felhasználják, félig éretten pedig magát a diószemet teszik el befőttnek. Igen sokoldalú gyümölcsünk.

A növényről:

A dió vagy diófa (Juglans) a diófélék vagy diófafélék (Juglandaceae) családjába tartozó nemzetség. Közepes, vagy nagy termetű (10–40 m magas) lombhullató fák, 20–90 cm-es, 5-25 levélkéből összetett leveleik páratlanul szárnyaltak, termésük diótermés (csonthéjashoz hasonló, zárt kupacsú makk). A nemzetség legismertebb tagja a közönséges dió (J. regia, szó szerint „királyi dió”), ami délkeletre a Balkántól Délnyugat- és Közép-Ázsiáig, a Himalájában és Délnyugat-Kínában is honos. 

Beltartami értékei:

Tömegének 65 százaléka zsír, ennek megfelelően magas a kalóriatartalma, ami által energiadús ételként tartják számon. Egyes kutatások ráadásul azt mutatják, ez a finomság így sem növeli az elhízásveszélyét. Olyan fontos ásványi anyagok és vitaminok is megtalálhatók benne, mint a folsav, foszfor, magnézium, B6 és E-vitamin, valamint további komplex bioaktív összetevők.

A csonthéjas gyümölcs fogyasztásához több egészséges hatást is társítanak, így például egyes szívbetegségek előfordulási kockázatának csökkenését, az agyfunkciók javítását, illetve lehetséges eszközként vizsgálják a rákmegelőzés kapcsán. Csökkenti az LDL-koleszterin szintjét, amelynek szerepe lehet az érelmeszesedés, a szívinfarktus és az agyvérzés kialakulásában. Eközben erősíti a véredények működését, mérsékelve a plakk-képződés rizikóját az artériákban. Mindezen pozitív hatások a benne lévő zsírok összetételéből és a gazdag antioxidáns-tartalmából adódnak. Egyes humán tanulmányok igen ígéretes eredményeket hoztak a dió agyra gyakorolt hatását illetően. Megfigyeléseken alapuló kutatások a fogyasztást összefüggésbe hozták a vastagbél- és a prosztatarák kockázatának csökkenésével, míg egyes állatkísérletek hasonló relációkat feltételeznek a mell-, prosztata-, vastagbél- és vesedaganatok kapcsán. A bostoni Harvard Egyetem Orvosi Karán végzett nagyszabású kutatók azt mutatták ki, hogy a dió fogyasztása 24 százalékkal csökkenti a 2-es típusú diabétesz kialakulásának veszélyét. Immunerősítésre, fizikai terhelhetőségre is kitűnő választás a dió. A magas energiatartalom biztosítása lehetővé teszi, hogy a fizikai gyengeség megszűnjön. Gyermekek számára gyakran javasolják a vérszegénység ellenszereként, és a csontnövekedés is elősegíthető alkalmazásával. Mikrotápanyagai erősebbé teszik az immunrendszert, így a szervezet könnyebben ellenáll a megbetegedéseknek. A mézes dióbél köhögés ellen remek választásnak bizonyul. Az őszi meghűléses időszakban különösen hasznos lehet a természet patikájához fordulni. Mézkülönlegességeket kínáló szaküzletekben beszerezhető alapvetően olyan méz is, melyben dióbél van, de saját magunk is gond nélkül elkészíthetjük. Mivel a dió sok magnéziumot tartalmaz, így segítségével a hétköznapokban a stressz ellen is sokat tehetünk. Ahhoz kétség sem férhet, hogy a magnéziumhiány napjaink emberének nem ismeretlen, és táplálkozási szokásoktól függetlenül mindig szükség lehet egy kis pótlásra. Napi fogyasztásával azonban nem csak az idegek védelme érdekében tehetünk, hanem külsőnkön is megmutatkoznak jótékony hatásai. A bőr és a haj egészségesebbé válik, sőt, a nemi aktivitás is növelhető a diónak köszönhetően, ráadásul mindez természetes módon. A bőrre ráadásul E-vitaminjaival is hatással van, tehát nem csak belsőleg, hanem külsőleg is élvezhetjük pozitívumait.

Felhasználása:

Elsősorban önmagában fogyasztva almával, szőlővel, sajtokkal. Különösen ősszel örvend nagy népszerűségnek, hiszen sokak kedvence az aranygaluska vagy az almás pite elképzelhetetlen nélküle.

Az ünnepi asztalról sem hiányozhat, gondoljunk csak a diós beiglire vagy a hókiflire. Dióval számtalan étel készíthető, tehetjük tésztára, mártás és saláta alkotója lehet éppúgy, mint amilyen remek csemege zsiradék nélkül pirítva. Hő hatására illóolajainak köszönhetően nagyszerű aromákkal telítődik.

A téli-kora tavaszi időszakban a Waldorf-saláta valóságos vitaminbomba, ne sajnáljuk belőle az egészséges diószemeket! 

Érdekesség:

A génusz neve, Juglans a Jovis glans, azaz „Jupiter makkja” kifejezésből ered – átvitt értelemben, istennek való termés.

Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szerint az iráni Shahmirzad ültetvény a legnagyobb a világon 700-750 hektáros nagyságával. A dió, diófa szinte minden európai nép történetében kitüntetett szerepet játszik – ősi termékenységszimbólumként tekintettek rá a kontinens számos országában. Az ókori Rómában Jupiter fájaként tisztelték, házasságkötések alkalmával az ifjú párra diót hintettek a gazdag gyermekáldás reményében. A földre hulló diók csörgése pedig jelezte a házasság sikerét. A hosszú életet, örök fiatalságot, szerelmet, bőséget, gazdagságot, egészséget egyaránt jelképezi – ezért is ültettek és ültetnek ma is sokan diófát, ha gyermek születik.

Származási hely: Magyarország

Átlagos tápérték 100 g termékben

Energia 688 Kcal / 2837 Kj

Zsír 65,1 g

Amelyből telített zsírsavak 7,6 g

Szénhidrát 6,04 g

Amelyből cukrok 3,4 g

Fehérje 15,2 g

Só 0,09 g

Legértékesebb gyümölcseink egyike a dió, a termése legfontosabb része a dióbél, de a héját is felhasználják, félig éretten pedig magát a diószemet teszik el befőttnek. Igen sokoldalú gyümölcsünk.

A növényről:

A dió vagy diófa (Juglans) a diófélék vagy diófafélék (Juglandaceae) családjába tartozó nemzetség. Közepes, vagy nagy termetű (10–40 m magas) lombhullató fák, 20–90 cm-es, 5-25 levélkéből összetett leveleik páratlanul szárnyaltak, termésük diótermés (csonthéjashoz hasonló, zárt kupacsú makk). A nemzetség legismertebb tagja a közönséges dió (J. regia, szó szerint „királyi dió”), ami délkeletre a Balkántól Délnyugat- és Közép-Ázsiáig, a Himalájában és Délnyugat-Kínában is honos. 

Beltartami értékei:

Tömegének 65 százaléka zsír, ennek megfelelően magas a kalóriatartalma, ami által energiadús ételként tartják számon. Egyes kutatások ráadásul azt mutatják, ez a finomság így sem növeli az elhízásveszélyét. Olyan fontos ásványi anyagok és vitaminok is megtalálhatók benne, mint a folsav, foszfor, magnézium, B6 és E-vitamin, valamint további komplex bioaktív összetevők.

A csonthéjas gyümölcs fogyasztásához több egészséges hatást is társítanak, így például egyes szívbetegségek előfordulási kockázatának csökkenését, az agyfunkciók javítását, illetve lehetséges eszközként vizsgálják a rákmegelőzés kapcsán. Csökkenti az LDL-koleszterin szintjét, amelynek szerepe lehet az érelmeszesedés, a szívinfarktus és az agyvérzés kialakulásában. Eközben erősíti a véredények működését, mérsékelve a plakk-képződés rizikóját az artériákban. Mindezen pozitív hatások a benne lévő zsírok összetételéből és a gazdag antioxidáns-tartalmából adódnak. Egyes humán tanulmányok igen ígéretes eredményeket hoztak a dió agyra gyakorolt hatását illetően. Megfigyeléseken alapuló kutatások a fogyasztást összefüggésbe hozták a vastagbél- és a prosztatarák kockázatának csökkenésével, míg egyes állatkísérletek hasonló relációkat feltételeznek a mell-, prosztata-, vastagbél- és vesedaganatok kapcsán. A bostoni Harvard Egyetem Orvosi Karán végzett nagyszabású kutatók azt mutatták ki, hogy a dió fogyasztása 24 százalékkal csökkenti a 2-es típusú diabétesz kialakulásának veszélyét. Immunerősítésre, fizikai terhelhetőségre is kitűnő választás a dió. A magas energiatartalom biztosítása lehetővé teszi, hogy a fizikai gyengeség megszűnjön. Gyermekek számára gyakran javasolják a vérszegénység ellenszereként, és a csontnövekedés is elősegíthető alkalmazásával. Mikrotápanyagai erősebbé teszik az immunrendszert, így a szervezet könnyebben ellenáll a megbetegedéseknek. A mézes dióbél köhögés ellen remek választásnak bizonyul. Az őszi meghűléses időszakban különösen hasznos lehet a természet patikájához fordulni. Mézkülönlegességeket kínáló szaküzletekben beszerezhető alapvetően olyan méz is, melyben dióbél van, de saját magunk is gond nélkül elkészíthetjük. Mivel a dió sok magnéziumot tartalmaz, így segítségével a hétköznapokban a stressz ellen is sokat tehetünk. Ahhoz kétség sem férhet, hogy a magnéziumhiány napjaink emberének nem ismeretlen, és táplálkozási szokásoktól függetlenül mindig szükség lehet egy kis pótlásra. Napi fogyasztásával azonban nem csak az idegek védelme érdekében tehetünk, hanem külsőnkön is megmutatkoznak jótékony hatásai. A bőr és a haj egészségesebbé válik, sőt, a nemi aktivitás is növelhető a diónak köszönhetően, ráadásul mindez természetes módon. A bőrre ráadásul E-vitaminjaival is hatással van, tehát nem csak belsőleg, hanem külsőleg is élvezhetjük pozitívumait.

Felhasználása:

Elsősorban önmagában fogyasztva almával, szőlővel, sajtokkal. Különösen ősszel örvend nagy népszerűségnek, hiszen sokak kedvence az aranygaluska vagy az almás pite elképzelhetetlen nélküle.

Az ünnepi asztalról sem hiányozhat, gondoljunk csak a diós beiglire vagy a hókiflire. Dióval számtalan étel készíthető, tehetjük tésztára, mártás és saláta alkotója lehet éppúgy, mint amilyen remek csemege zsiradék nélkül pirítva. Hő hatására illóolajainak köszönhetően nagyszerű aromákkal telítődik.

A téli-kora tavaszi időszakban a Waldorf-saláta valóságos vitaminbomba, ne sajnáljuk belőle az egészséges diószemeket! 

Érdekesség:

A génusz neve, Juglans a Jovis glans, azaz „Jupiter makkja” kifejezésből ered – átvitt értelemben, istennek való termés.

Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szerint az iráni Shahmirzad ültetvény a legnagyobb a világon 700-750 hektáros nagyságával. A dió, diófa szinte minden európai nép történetében kitüntetett szerepet játszik – ősi termékenységszimbólumként tekintettek rá a kontinens számos országában. Az ókori Rómában Jupiter fájaként tisztelték, házasságkötések alkalmával az ifjú párra diót hintettek a gazdag gyermekáldás reményében. A földre hulló diók csörgése pedig jelezte a házasság sikerét. A hosszú életet, örök fiatalságot, szerelmet, bőséget, gazdagságot, egészséget egyaránt jelképezi – ezért is ültettek és ültetnek ma is sokan diófát, ha gyermek születik.