Lencse (nagyszemű)

Származási hely: Kanada

Átlagos tápérték 100 g termékben

Energia 297 Kcal / 1264 Kj

Zsír 1,9 g

Amelyből telített zsírsavak 0,2 g

Szénhidrát 48,8 g

Amelyből cukrok 1,2 g

Fehérje 24 g

Só <0,01 g

A növényről:

A lencse (Lens culinaris Medicus) a hüvelyesek (Fabaceae vagy Leguminosae) családjába tartozó egyéves, lágyszárú növény. Őse igen hasonlíthatott a Lens orientalis névű vadlencsére. Két alfaja ismert, melyeket a latin "nigricans" (Lens culinaris subspecies nigricans) és "esculenta" néven különböztetnek meg. A legtöbb étkezési lencse az előbbiből kerül ki, viszont ebből fakad, hogy latin névként gyakorlatilag szinonímaként használják a Lens esculenta nevet is. Az 50-60 cm magasra megnövő növény, hajtásainak vége a borsóhoz hasonlóan kacsokban végződik. Szárnyaltan álló leveleivel kinézetre a vad bükkönyre hasonlít. A növény pelyhesen szőrözött. A hüvelyek rövidek, legfeljebb 2 cm hosszúak, melyekben 1-2 a lencseformájú mag ül. Nagyságuk és a száraz magok színe a fajtától függően igen változatos; világos szürkés-barna, szürkés-zöld vagy khaki, sárgás-barna, barna vagy vörös is lehet. A magok 1-2 mm vastagok, átmérőjük 3-7 mm.

Beltartami értékei:

Fehérjetartalmát tekintve nem sokkal marad el a közismerten legtöbb fehérjét tartalmazó szójától. Emellett kedvező, hogy nem allergén, és tápanyagait jól emészthető, az aminosavakat nagy arányban hasznosítható, szabad formában, hordozza. A benne lévő aminosavak összetétele, továbbá az emészthetőség szempontjából fogyasztása kedvezőbb, mint a babé vagy borsóé. Tartalmazza lényegében valamennyi fontos aminosavunkat, köztük az ember számára nélkülözhetetlen esszenciális aminosavakat is, amelyeket szervezetünk nem tud önállóan előállítani. Az állati fehérjeforrásokhoz képest elenyésző a vele együtt fölvett koleszterin és egyéb zsírok mennyisége, melyek mindössze 1-2 %-át adják az elfogyasztott lencsének. Nem véletlen, ha a főként növényi koszton élő ázsiai népek körében nagy megbecsülésnek örvend.

A tartósan vegetáriánus életmódot élőknek mindenképpen figyelmébe ajánljuk.

Igen jelentős a szénhidráttartalma is, 100 grammból 53-60 grammot tesznek ki ezek az anyagok, de mivel úgynevezett glikémiás indexe alacsony, ideális, lassan felszívódó szénhidrátforrás lehet a cukorbetegek számára is. Jelentősebb mennyiségben tartalmaz raffinózt és stachiózt, mely cukrok tehetők felelőssé a lencseevést követő puffadásért és bélgázképződésért. Emiatt sajnos sokan kerülni kényszerülnek a lencsét. A lencse nagy A-vitamin-tartalma miatt kedvez a szemnek, jelentős továbbá 0,8 mg körüli B1-vitamin (tiamin) tartalma. Egy csészényi lencse fólsav-igényünk 90 százalékát fedezi, ezért például várandósoknak kifejezetten ajánlott, ha a szelekre nem érzékenyek. Az ásványi anyagok közül a kálium, vas (7,5 mg) és az anyagcsere-szabályozásban igen fontosnak tartott cink van jelen.

Felhasználása:

A magyarok kedvence a lencsefőzelék (főleg szilveszter környékén), de levesként és hagymás salátában is ismerjük. A főzeléket, lehetőleg híg, kevés liszttel készülő rántással sűrítsük, a kifőtt lencse eleve sűríti a főzőlevet, majd tejföllel és mustárral tehetjük pikánssá. Igen jól illik a lencséhez a füstölt hús íze és főzőleve. A lencsét ezért szokták a húsvéti sonka levében főzni. A közel keleten fokhagymával és olívaolajjal szokták elkészíteni. Köretként előnyös rizzsel vagy más hüvelyes zöldségekkel feltálalni. Ilyenkor nem csak esztétikus, de kedvező élettani hatásként a felvehető fehérjék is nagyobb arányban szívódnak fel, és csaknem valamennyi szükséges aminosavra szert tehetünk. Pusztán arra kell figyelni, hogy a lencse főzési ideje eltér, ezért a rizstől külön főzzük, vagy legalább 30 perccel később tegyük bele a főzővízbe.

Egyelőre kevesen ismerik, de a búzához hasonlóan csíráztatott lencse is értékes és ízletes táplálék salátákhoz, párolt zöldségek mellé, húsételek köreteként. A lencsét Ázsia több országában megőrlik, és lisztet készítenek belőle, amiből a kenyértésztába is kevernek. A gyarmattartó Anglia is átvette a lencseliszt használatát. A burgonyakroketthez hasonló étel, köret készülhet belőle. Főzéskor színe kifakul, ami a lencsetudományban járatlan háziasszonyoknak csalódást okozhat.

Érdekesség:

Gyógynövényként is ismert. A középkori Európában az ecettel kevert pürés állagú lencsét golyva és különböző bőrbetegségek ellen vetették be külsőleg alkalmazva. Használják még pótkávénak is. A lencse a Földközi-tenger vidékéről, a közel-keletről származó, nagyon régi kultúrnövény. A mai Afganisztán, Mezopotámia és Egyiptom területén is elterjedt volt. Ma is ezen a területen és Ázsia területén termesztik legnagyobb mennyiségben. Minden valószínűség szerint több mint 11000 éve ismerjük, és 8000 éve termesztjük is. Erre utalnak a III. Ramszesz fáraó sírjában talált jelenetek is, amelyekről úgy vélik, a lencse termesztését és elkészítését ábrázolják. Nem véletlen az sem, hogy a Bibliában a Teremtés könyvének 25. részében is megemlítik. Ézsau egy tál lencséért adta el Jákobnak elsőszülöttségi jogát. Ázsiában ma is alapvető élelmiszernek számít, csak Indiában 50 féle lencsét ismernek

Tipp

A puffadás és bélgázképződés megelőzésére megelőzhetjük a már a XVI. században megfogalmazott tanácsot, miszerint az első forrás után öntsük le a lencséről a vizet, és csak a második főzővizet fűszerezzük; bő, enyhén ecetes, babérleveles, sós vízben megfőzve a legfinomabb.